Orosznak lenni - vagy nem lenni?

Az idén éppen kilencvenöt éve, 1918. december 11-én született Alekszandr Szolzsenyicn és  negyven évvel ezelőtt, 1973. szeptember 5-én írta meg egyik legfontosabb politikai manifesztumát, a Szovjetunió vezéreihez címzett manifesztumát.

Kötetünk "tétje" azonban ezen évfordulós dátumok megünneplésénél jóval nagyobb: hogyan lehet Szolzsenyicin gondolkodói életművét "visszavezetni" a mai magyarországi szellemi életbe? Feltételezhetjük-e egyáltalán, hogy volt olyan időszak, amikor a magyar viták szerves részét képezte, vagy legalábbis kulcsfontosságú és magától értetődő hivatkozási alap volt? Ha igen, akkor melyik Szolzsenyicin? A Gulag szigetvilág alkotója? A Nobel-díjas író? A politikai röpiratok, vitairatok szerzője?A hazájából kitoloncolt másként gondolkodó? Érdemes-e ezeket a kérdéseket épp Magyarországon feltenni, amikor életművének megítélése saját hazájában, Oroszországban is ellentmondásos? Amikor Szolzsenyicin-viták lefolytatása helyett "odahaza" inkább a hallgatás a jellemző?

A Szolszenyicin különlegesen gazdag publicisztikai hagyatékából készült válogatás keretében azt mutatjuk be, mit is jelent nála az így felfogott "oroszság", mint komplex önkép és alkotói szemlélet, politikai és ideológiai szerep. Ám amikor az orosz hazafiság jelentéséről, meggyalázásáról vagy az orosz történelem tanulságairól beszél, az nekünk, magyaroknak is sokat mondhat - arról, hogyan találhatunk rá egy olyan egészséges hazafiságra, amely a közös szellemiségben gyökerezik, de nem kirekesztő, és új esélyt ígér... abban a világban, amely Szolzsenyicin szerint a vesztébe rohan.

Válogatta: Kiss Ilona.