A hamvasi életműben az 1928 és 1930 közötti időszak bizonyos értelemben egyfajta cezúrát jelent. Ebben a két évben Hamvas Béla semmit sem publikál, hanem néhány olyan, nagyobb lélegzetű mű megírásának szenteli magát, mint az Ördöngösök című regénye is. A művet saját visszaemlékezése és a regény gépiratának keltezése alapján 1928-29 fordulóján mintegy másfél hónap leforgása alatt írta: „Soha annyit nem nevettem, mint az alatt a hat hét alatt, amíg ez a mű elkészült” – írja egy helyen regényéről szólva. Feldühödve „szennyen, alacsonyságon, becstelenségen” ekkor fogalmazza meg először a nevetés „divinális attitűdjével” azokat a meglátásait, amelyeket a „megzavart, rongált létezés” sajátosságaiként azonosít. Valójában ez a nevetés itt ennek a „rongáltságnak” az egyetlen ellenpólusa és világossága, de ez a hang az, amelyről – mint Hamvas maga mondja – „minden időben fel lehet majd ismerni engem itt, ebben az egyszeriségemben és mulandóságomban.”
