Navaring, az óriás
Színes fényképekkel.
Az új-guineai folklór rendszeres vizsgálatára, az anyag osztályozására, értékelésére idáig még kísérlet sem igen történt. Bár a nyelvészek, etnolőgusok anyaggyűjtő tevékenysége nyomán nagy mennyiségben halmozódtak fel a főként prózai folklórszövegek, mindössze néhány törzsről mondható el, hogy mítoszai és meséi nagyjából-egészéből ismertek.
A történetek tartalmuk, de funkciójuk szerint is három csoportba oszthatók. Az elsőbe a mítoszok (pl. Milyen a világ?, Az izzó fiú), a másodikba a mondák (A felső-Tae emberek, A kombák története), a harmadikba pedig azok a történetek, amelyeket mesének (pl. Gvarigvaridona és Faiszi Uri, A fekete kakadu) nevezhetünk.
Válogatta, fordította, az utószót és a jegyzeteket írta Bodrogi Tibor.
