Hamvas Béla életének már korai ifjúsága óta mintegy legbensőbb igényét és közegét jelentette a művészetek világa. Szemléletében a művészet a töredékes és lefokozott emberi életben a lét magasabb valóságára nyíló intenzív érzékenység és éberség, ugyanakkor olyan életgyakorlat és a létezésnek az a területe, ahol az ember „igazat csinál azáltal, hogy igazabbá lesz és igazabb lesz azáltal, hogy igazabbat csinál.” A Művészeti írások I-II. kötete az 1930 és 1965 között e tárgyban keletkezett írásait foglalja magában. Míg az első kötetben főként a képzőművészeti és művészetelméleti írások kaptak helyet, addig a második kötetben zenei és irodalmi vonatkozású munkáit gyűjtöttük egybe. A két kötetben olvasható írásokon kívül a fenti időszakból Hamvas Bélának még számos művészeti tárgyú munkája született, azonban ezeket később olyan nagyobb egységekbe sorolta, mint a Babérligetkönyv, az Arkhai vagy a Patmosz esszégyűjteményei, amelyek az életműkiadás részeiként már megjelenésre kerültek.
