Moha a Tátrában

A kilencedik Moha-kötet még nem a sorozat utolsó darabja, mégis lezárás. Lezárása Moha gyermekkorának. A következő két könyvben már ifjúként, illetve túlnyomórészt bácsiként találkozunk vele; ez tehát az utolsó alkalom, hogy Moha gyermek-, helyesebben: kistörpekori élményeit olvashatjuk.
A kötet történeteiben Moha nemcsak a pénzzel mint a viták forrásával találkozik, s nemcsak gyermekvigyázóként találkozhatunk vele, hanem messzi utazásra indul: megismerkedik a tátrai zergékkel, s szinte személyes ismerősévé válik egy hegyvidéki mormota.
Ugyanakkor a kiskamasz Moha napjaiba is bepillanthatunk; látjuk, hogy ő sem tud vagy akar mindig jó gyerek maradni, és bizony élvezettel pottyant apró szögecskéket kislányok gallérjába. Egészen addig, amíg… de ez maradjon a stikli-mese meglepetése.

Végül - Ugribugrit figyelve - az is kiderül, hogy nem mindig a bátorság a hősiesség egyedüli fokmérője. Lehet, hogy a lemondás és az áldozat sokkal nagyobb hőssé avat valakit, mint a vakmerőség.

Az Új Ember Kiadó Leszkai András (1907-1988) Moha meséit gondozva, kronologikus sorrendbe állítva igényes, kisgyermekek számára is könnyen olvasható, gazdagon illusztrált könyvsorozat formájában jelenteti meg, amely számot tart a legfiatalabb korosztályok és az idősebb generációk figyelmére egyaránt.

Süveges Gergő

a sorozat szerkesztője