Magyar Nyelvőr 1878 Hetedik kötet

A nyelvtörténet úgy tartja, hogy a Magyar Nyelvőr – különösen Szarvas Gábor szerkesztősége (1872–1895) idején – az ún. „ortológus ellentámadás” zászlóshajója lett. Az ortológusok a közhiedelemmel ellentétben nem feltétlenül voltak a nyelv megújításának ellenfelei, de úgy gondolták, hogy az csak olyan eszközökkel történhet, amelyeknek a régi magyar nyelvben, illetve az abból sokat megőrző népnyelvben megvannak az alapjai. „Hibás minden olyan újabb keletű szó, a melynek megvolta akár jelentés, akár alak tekintetében, egészére vagy csak egyik tagjára nézve is magából a nyelvből világosan nem igazolható” – vélte Szarvas. A szerkesztő abból az – egyébként téves – alaptézisből indult ki, hogy a nyelv alapvető struktúrája megváltoztathatatlan, és minden, ebbe történő beavatkozás csakis hibás lehet. E felfogás jegyében indított harcot a sajtóban, szépirodalomban kétségkívül elharapódzott idegenszerűségek és nyelvi helytelenségek ellen, és e küzdelemben nem félt nekimenni a kor legnagyobb íróinak, újságíróinak vagy akadémiai tudósainak sem.