Latin nyelvű történeti irodalom kialakulása Magyarországon a XI-XIV. században

A szerző szöveg- és stíluskritikai módszerrel elemzi a XIV. század közepéig Magyarországon készítette latin nyelvű irodalmi alkotásokat. István király Intelmeivel, a ránk maradt legendákkal, a különféle történeti művekkel (évkönyvekkel, krónikákkal, gestákkal) foglalkozik. A mű egész sor új megállapítást és megoldást tartalmaz. A szerző útmutatása nyomán betekintést nyerünk az egyes művek keletkezéstörténetébe, bontakozó irodalmi életünkbe. Az eddigi felfogással szemben gazdag bizonyító anyaggal dokumentálja, hogy Árpád-kori irodalmunk központja nem annyira a királyi udvar, hanem, miként Nyugaton is, a bencés monostorok voltak. A szerző szerint nemcsak az Intelmek és a legendák, hanem több ránk maradt és elveszett történeti mű szerzője, köztük Anonymus is, bencés volt.