Ködszurkáló

Tanulmány? Vitairat? Műhelynapló? Önéletrajz?

Mindegyikből valami, szenvedélyes szerelmi vallomás keretében. Egy nagy színész magas hőfokú hitvallása szerelme, szenvedélye tárgyáról, élete értelméről és céljáról: a színházról. Arról, hogy milyen ma, s arról, hogy milyennek kellene lennie.

"A művész kínok között ismeri fel a művészet nagyságát és tisztaságát. Amikor aztán felismerte, akkor már nem nyúlhat hozzá tisztátalan kézzel" - idézi Latinovits mesterei és tanítói közül a legfontosabbat: "Sztanyiszlavszkijt". Az idézet a könyv lényegét süríti. Leírja a megismerés útját, megidézi a nevelőket és tanítókat, a Boráros téri híd építőmunkásait csakúgy, mint színházi mestereit, a szerepeket  és a csalódásokat. Megismertet a színész munkájával és életével, s azokkal a nehézségekkel, melyekkel színházi életünk küszködik. Felvázolja tapasztalatai, igénye  és a modern színház nagy teoretikusai nyomán az ideális színház képét: mely céltudatos alkotóközösség a közösség szolgáltában. 

Kivételes a könyv műfaja, de anyaga is az. Így mindenkihez szól: ahhoz is, akit a rivalda fényei világítanak meg, s ahhoz is, aki az elsötétült nézőtérről figyeli, mi történik Hamlettel a harmadik felvonásban.