Ki a Duna vizét itta...

Márton Imre, a Svédországban élő állatorvos erdőjárásait szülővárosának, Bajának a környékén kezdte, de ma már kevés vadászterület van Földünkön, ahol ne ült volna az esti tábortűz fényénél. Hallgatott oroszlánordítást Afrikában, jávorszarvasbőgést Alaszkában, szikaszarvasfüttyöt Skóciában, vízibivalyt Ausztráliában, de mivel anno megkóstolta a Duna vizét... ma is azt vallja, hogy a gemenci gímbika bőgésénél nincs fenségesebb és gyönyörűbb hang a világon. Igazi vadászember, akinek sikerült szenvedélyét fiaiba is beoltani, és erre ma büszkébb, mint egy sikeres lövésre vagy egy érmes trófea megszerzésére. Nem szégyenli bevallani, hogy ő igenis trófeavadász, és ha egy kis ideje van, szívesen ül le közéjük feleleveníteni régi vadászsikereit. Az olvasó, aki e könyv segítségével körbeutazza a Föld legjelentősebb vadászterületeit, nem csak nagyszerű vadászatokról, hanem emberekről, tájról, helyi érdekességekről is képet kap.