Keserű ifjúság I-II.

A szerző 18 éves leventeként került szovjet fogságba, ahol egykorú társaival együtt a front haditörvényszéke tíz évi szabadságvesztésre ítélte, és rövidesen Magyarországról kiszállították a Szovjetunióba. Ott megkezdődött kálváriája a büntetőtáborok világában: Ukrajnában, Észak-Uralban, majd pedig Kazahsztán északi vidékén.

A fiatalember a testi-lelki szenvedések poklában sem vesztette el a külvilág iránti érdeklődését. Élénk figyelemmel kísérte a körülötte zajló eseményeket. Az orosz nyelv gyors elsajátítása után sok érdekes ember elbeszéléseit rögzítette emlékezetében.

A lágerek világában döntő jelentőségű volt Szolzsenyicinnel, a később Nobel-díjas íróvá lett rabtársával való ismeretsége, aki segített tájékozottságát elmélyíteni az orosz irodalomban.

A szovjet valóság megismerésén kívül mindig kereste a lágerekben a magyarokkal vaó találkozás lehetőségét, hiszen a soknemzetiségű táborokban élményszámba ment honfitársakkal elbeszélgetni, és a ködbevesző haza emlékeit feleleveníteni.

Rózsás Sándor munkája a szibériai kényszermunkatáborokban eltöltött kilenc év naplószerű feldolgozása. Mindvégig izgalmas olvasmány, meggyőző erejű dokumentum.

Alekszandr Szolzsenyicin rendhagyó előszavával. A szöveget az eredeti napló alapján gondozta és új kéziratrészekkel kiegészítette Tóbiás Áron.

I. kötet:303 o. 345 g.

II. kötet:443  o. 390 g.