Jane Austen a világ kedvenc regényírója. Könyvei újra és újra megjelennek, mindegyik legalább öt folytatást és utánérzést szült, megfilmesítik őket, már az életéről is készült romantikus film - mindenhol beléje botlunk. Hat regény, kétkönyvnyi fiatalkori, gyakran befejezetlen írás, két regénykezdet, egykötetnyi (megrostált és megcsonkított) levél maradt utána összesen, mikor negyvenegy évesen meghalt. „Drága húgomnak nem volt eseménydús az élete", írta bátyja, Henry Austen. Claire Tomalin, a leghíresebb angol irodalmi biográfus, ebből a nagyon szerény anyagból írt életrajzot. George Austen tiszteletesnek és feleségének, Cassandra Leigh-nek nyolc gyermeke született, hat fiú és két lány - közülük a fiatalabb kapta a Jane nevet. Szegények voltak, de intelligensek, tehetségesek, törekvőek, „az érdem szerelmesei". A családban esténként regényeket olvastak fel, és ha az idősebb fiúk otthon voltak egyetemi tanulmányaik szünetében, a környékbeli barátokkal színdarabokat állítottak színre a nagy pajtában. Az édesanya szívesen és könnyedén verselt, a legidősebb fiú, James, folyóiratot alapított, amelyet újság- és könyvkereskedőknél meg lehetett vásárolni - nem csoda, hogy a kislány már tinédzserként novellákat és regénykezdeményeket írt. Nemcsak Jane Austen „eseménytelen életét" ismerhetjük meg ebből a könyvből - és természetesen sokkal több minden történt vele, mint a fenti ájtatos mondatból hihetnénk -, hanem a kort, a szűkebb és tágabb Austen családot, a szomszédokat, a kiadókat, sőt még Anglia régenshercegét is. De hogy neki mi köze lehetett a vidéki paplányhoz, azt csak ebből az életrajzból tudhatjuk meg.
