Huszonkét év

A „huszonkét év" ma már fogalommá vált a magyar politikai irodalomban, de egy évvel a bécsi döntés után sem látott még napvilágot olyan összefoglaló tanulmány, mely az erdélyi magyarság kisebbségpolitikai történetét a közírás módszereivel tárná a magyar közönség elé. Az itt következő fejezetek ezt a hiányt szeretnék pótolni.
A kisebbségi történetírás és a napi politika határmesgyéjén elég nehéz megtalálni azt a pontot, ahonnan a közelmúlt már történelemnek látszik, a két évtizeddel ezelőtt lezajlott események pedig még mindig elevenen élnek. A szereplők nagyrésze ma is jelentős közéleti szerepet játszik, a tettek és mulasztások felett pedig még nem mondta ki ítéletét a magyar történelem. Mégis Erdély román uralom alatt töltött huszonkét éve olyan befejezett egészet képez, amit jól át lehet tekinteni, ha a tiszta látást nem homályosítja el semmiféle önigazolási szándék, sem pedig a ma annyira divatos mártír-szemlélet.
A trianoni szerződéssel Magyarországtól Romániához csatolt részek huszonkét éves politikai története öt fejezetre osztható. Az első a magyarság magára találásával és a Magyar Szövetséggel folytatott kísérletekkel telt el. Utána megalakult a Magyar Párt és a politikai paktumok segítségével beilleszkedett a román államkeretekbe s biztosította magának a magyarság közjogi képviseletét. A harmadik fejezetben már a saját lábán járó Magyar Párt az ország második legnagyobb parlamenti pártjává nőtte ki magát és fel tudta venni a küzdelmet a román demokráciával.