Hadseregek

Szikrázó napsütés vetül a kolumbiai hegyek között megbúvó San José falura. Ezen az elszigetelt helyen él Ismael Pasos nyugdíjas tanár és felesége, Otilia. A férfi napjai idillien telnek: narancsfák árnyékában lustálkodik, keserédes emlékein töpreng, és buja szenvedélyének hódolva a ledéren napozó szomszédasszonyát lesi. Azonban a falu határain túl, az erdők mélyén hadseregek táboroznak, közeledik a háború. A régóta rettegett konfliktus egy nap váratlanul kirobban, az erőszak hatalmába keríti San José világát. A fokozódó harcok közepette a település a pusztulás szélére sodródik: a lakosokat elhurcolják, a házak kiüresednek, a madarak énekét felváltja a fegyverropogás és az ordítások visszhangja. Miután Otilia is eltűnik, Ismaelen lassan elhatalmasodik az őrület. De nem adja fel: a haldokló faluban marad, minden erejével a néptelen utcákat járja, és a leszálló sötétségben is Otilia keresése jelenti számára az utolsó reményt.

Evelio Rosero érzéki, látomásos regénye letaglózó erővel vezet végig a háborús rombolás folyamatán, ahogy elmosódik a határ barát és ellenség, ártatlan és bűnös, valóság és illúzió között. Azonban Rosero nemcsak a veszteségről és a tébolyról, hanem a túlélésről is mesél: hogy mindig akad menedék – az összetartozás, az önazonosság, a múlthoz való ragaszkodás. Ismael története a lét abszurditására is rávilágít, amikor a felfoghatatlan erőszak tombolásából csak egy mélyről felszakadó, végső kacaj mutat kiutat. A Hadseregek a kortárs kolumbiai irodalom meghatározó műve, amely az ország belső konfliktusokkal teli történelmének, a polgár- és drogháborúk elfeledett áldozatainak állít emléket. Megjelenése óta az elnyomás elleni harc fontos szimbólumává vált.