Guatemaja színfónia

Az égi gyökereiről lemetszett világ halott. Immár csak illúziókeltésre nyílik lehetőség. Aligha van erre kiválóbb eszköz, mint a fotó. Amit látsz rajta, már nincs, és soha többé nem lesz. A fotó mindig múlt idő.

S aligha van jobb, mint a színes fotó. Mert vannak tájai a világnak, amelyek fekete-fehérben mesélik a történeteiket, s vannak fényszülött helyek. Például Guatemala. Meghasonult világ ez. Szétmarta az európai kultúra, rátelepedett a kereszténység, s ők úgy hurcolják terhét, mint Krisztus a keresztet. A könyv minden egyes képén találkozni fogsz e kettősséggel: az elpusztíthatatlansággal és az esendőséggel, a hajlékonysággal és a merevséggel, az ormótlansággal és a szépséggel. Festményszerű megkomponáltságuk a fotós érdeme. De amíg a látvány a közelmúltba vezet, a szövegek a múlt több síkján hullámzanak: hol az ismereteink kezdeteihez nyúlnak vissza, hol találkoznak a fotók idejével: forró időjáték ez kép és olvasmány között.