Froissart krónikája

Nyugtalan, vad harcokkal teli időkben, a XIV. század második felében élt a flandriai Jean Froissart; akkor zajlott az angolok és franciák véres küzdelme, a százéves háború. Azért fogott tollat, hogy megörökítse korának eseményeit, elsősorban háborúit, hogy örök emléket állítson a nyugat-európai lovagság harciasságának, bátorságának. Fáradhatatlanul gyűjtötte az információkat, sokat utazott Angliától a Pireneus-félszigetig és Itáliáig. Mindent leírt, amik oklevelekből, királyi udvaroncok suttogásaiból, rablóvezérek elbeszéléseiből, papok, öreg hadvezérek visszaemlékezéseiből megtudott. Élénken, színesen írja le mindazt, amit megörökítésre méltónak tart: nemcsak a nagy csatákat, a crésy, poitiers-i, nikápolyi ütközetet, nemcsak a várostromokat, lovagi tornákat, hanem a calais-i polgárok önfeláldozását, a gentiek szívós küzdelmét grófjuk ellen, a francia Jacquerie-t, az angol parasztok felkelését, a francia király házasságát, III. Edward szerelmét, a nagy egyházszakadás különböző fordulatait - s mindezt úgy, hogy szinte az események szemtanúinak, sőt részeseinek érezzük magunkat.

Válogatta, az utószót és a jegyzeteket írta: Kulcsár Zsuzsanna.