Főurak a monarchia nagykávéházból
Fekete/fehér fényképekkel.
A kötet főszereplői Skublics Lujza, Zala szülötte, József nádor egyik unokaöccse, Habsburg Ernő főherceg, aki őt máig titkok övezte körülmények közütt feleségül vette és négy gyermekük közül a legidősebb fiú, báró Wallburg Ernő, a pesti New York kávéhoz első aranykorának elhíresült fizetőpincére: az első "főúr". Foglalkozásának így és akkor született új neve kitörölhetetlenül beépült a magyar nyelv élő szövetébe, viselőjének emléke pedig Budapest művelődéstörténetébe. Ő volt az, aki természetes (vagy törvényes?) atyja halálának évétől 1899-től egészen 1914-ig változatos eszközökkel próbálta elfogadtatni az Udvarral magas származását, és persze elismertetni, hogy jogosult Ernő tekintélyes vagyona örökösének tekinteni magát és családját.
A kalandos magánélet fordulataival bemutatott köztörténelem, kitüntetett helyszínei között ott találjuk a Monarchia számos települését, melyek a história színpadaként szolgálnak, a korabeli közönség fellépésével. Közben megismerjük Magyarország, a város és a főváros társadalmának a legkülönbözőbb csoportokhoz tartozó figuráit, reprezentatív személyiségeket és egyszerűnek mondott, de sohasem egyszerű közembereket - vonásaikat, szokásaikat, útjukat, mondhatni életközelből. Szerencsésen vagy a balvégzettől sújtva élték, sőt leszármazottaik révén élik napjainkban is a maguk családtörténetét, a mindnyájunk fölé tornyosuló nagytörténelem - s egy százéves szenzáció - fényében és árnyékában.
A bevezető tanulmányt írta, a kötetet és a szöveggyűjteményt szerkesztette, a jegyzeteket készítette: Buza Péter.
