Fogadj szívedbe

Az életrajzi regény írója a megkötöttség és a szabadság kettősségében alkot. A regény hőse - egy nélkülözéssel, megalázásokkal sújtott félárva proletárfiú, majd szenvedő kamasz, aki rendkívüli érzékenysége, akaratereje és éber öntudata révén korának szellemi csúcsaira jut, ám önnön energiáit felemésztve, harminckét évesen öngyilkosságba zuhan - nem fiktív személy, hanem "azonos" József Attilával, a huszandik század egyik legjelentősebb költőjével. Innen adódnak a megkötöttségek: egyrészt a hős saját művei és szövegei, másrészt a rávonatkozó szaktudományok mint több részletet feltáró dokumentumai, elemzései, következtetései okán. Mindezek ismerete persze nemcsak megköti a szépírót, hanem inspirálja is képzeletét, egészen addig a határig, amíg a tudománnyal ellentmondásba nem kerül, de ezt a határt a Fogad szívedbe sehol nem lépi át.

"Életregény" - mondhatjuk, de azt is mondhatnánk, hogy "családregény", József Attila életének regénye ugyanis emberi viszonylataiban tárul fel, s ezek közül a legerősebbek a családi viszonyok...