Horváth Teri (1929. augusztus 18. Rábatamási - 2009. március 6. Budapest) Kossuth-díjas színésznő vallomásait tartja a kazében. Vallomásait a világról, a színpadról, a nagy elődökről, a kortársakról s önmagáról. Mondhatnán úgy is: a színész lelke tárult fel elúőtte, hiszen oly mélyről, annyira belülről fakadtak föl ezek a szavak, mondatok, hogy az már nem is a szív, hanem a lélek mélysége és őszintesége.
A színházról, az életet jelentő deszkákról szólnak ezek a történetek. Meg azokról a tragédiákról, amelyeket a színpadon kívül, magánemberként "játszottak el" ezek a csupa ideg, érzékeny lelkű, nagyszerű művészemberek. Meg azokról, amelyeket velük "játszattak" a hatalmasok.
Fekete/fehér fényképekkel.
