Fejezetek a székelység őstörténetéből

A székelység a magyarság egy részben különálló, kivételes ága. Különleges tulajdonságai közé tartozik ragaszkodása ősi szokásaihoz. Orbán Dezső könyve messze vándorol a múltba, olyan mélyre, hogy képes új megvilágításba helyezni a népcsoport őstörténetét. Több évtizedes kutatómunka kudarcai vezették rá, hogy feladja a kitaposott ösvényeket, és teljesen újat törjön a székelyek történelmének eddig nem ismert mélységű feltárása felé. Ebben legfőbb segítője az ókor jelentős földrajztudósa, Strabon. Utóbbi műve alapvető kellene legyen a korabeli történelem megértéséhez, mégis mindmáig szinte felfedezetlen, különösen magyar és székely vonatkozásait illetően. Orbán Dezső hetven esztendőn át tartó kutatásaival eredményeket tudott felmutatni olyan, a mai kutatók számára szinte elképzelhetetlen kérdésekben is, mint hogy kik építették a székely ősvárakat, honnan erednek a jászok, mi volt az agatürszek, dákok, géták, markománok szerepe a székelység életében, milyen kapcsolatban állt a székelység Mükénével és a Hettita Birodalommal. Hogy mennyire újszerű és messze világító eredményekről van szó, azt a mai álláspontok összegzése mutatja a kötet bevezetőjében. S hogy mennyire közel járt Orbán Dezső a valósághoz, azt az utószóban a legkiválóbb kortárs szerző, Grandpierre Attila által összefoglalt legújabb tudományos eredmények jelzik!