Fejet hajtunk

A hagyományápolás a vadászat lényegének megértéséhez járul hozzá. A vadászati szertartások, ünnepségek - vadásszá fogadás, avatás, teríték-ünnepség, szakrális események és temetés - elsősorbaan az érzelmi azonosulást segítik elő. Az emlékhelyek, történetük, az ezt idéző személyek munkásságának a megismerése, az ereklyék oltalmazása-ápolása viszont - az érzelmi hatások mellett, de azokkal együtt, döntően azonban - az értelmi befogadásra irányul; többek között az elődök életútja, magatartásuk, az "igazvadász" normájának kialakulása, rögzülése. Így a kettős - érzelmi és értelmi - hatás együttesen érvényesül.

Az érzelmileg éretten, kulturáltan és etikusan, valamint a szakmailag is széleskörűen felkészült  vadász képes csak teljes egészében, totálisan élvezni a vadűzés nyújtotta örömet, örömöket.

Ennek ismeretében emlékezünk hálával elődeinkre.