"A magyar történet nem egyéb, mint a magyar lélek története«, írja egyik kiváló történettudósunk; vármegyénknek, nemzettestünk egy részecskéjének, s a magyar szentkorona egyik drágakövének története esszerint a magyar lélektörténetnek egyik fejezete lenne csupán, viszont a törvényhatóságoknak, mint nemzetrészeknek hol emelkedő, hol hanyatló életútja ismertetésével a magyar lélektörténet kicsinyített képe mégis visszatükröződhet a multaknak homályából.
Fejér vármegye rögeit a honfoglaló fejedelem lábai tapodták; azóta a magyar lélektörténet vizei roppant szakadékok között - hullámhegyről hullámvölgybe zuhogtak alá, s amíg a napba törtünk, azalatt mélységbe zuhantunk, a költő szerint pedig: »a homály örvénye lábunk alatt, a fényörvénye fejünk felett."
