Erőss Zsolt

Erőss Zsolt nem csak az az ember, aki első magyarként megmászta a világ legmagasabb hegyét, a Mount Everestet. Hamarosan nevezetesebb lesz arról, hogy tudja: miért hajlandóak néhányan az életüket is kockára tenni egy hegycsúcsért. Nem életrajzot tart kezében az olvasó, hanem magát a választ.
Az erdélyi havasoktól a "gerilla-mászásokon" keresztül a nagy expedíciókig vezető út évtizedei alatt Erőss Zsoltnak ezernyi oka lett volna feladni a küzdelmet. Nem volt pénze, barátok haltak meg mellette. Géppisztolyos hegylakók és pecséttel hadonászó bürokraták állták útját. Az akadályok legyőzéséhez erő vagy agresszivitás helyett valami más kellett.
"Éjszaka volt, hatalmasnak és súlyosnak tűnt az égbolt. A fény furcsamód alulról jött, parázslott a hómező, és ez a parázsló folt meredeken emelkedve belefúródott a sötétségbe. A derengő hósávon fénypontok sora kúszott felfelé, mintha valami furcsa menet készülnek a világűrbe zarándokolni. Az Everest csúcsára tartó hegymászók lámpái fénylettek a sötétben. Zsolt a jégcsákányára görnyedve állt, és csak a légzésére figyelt. Még tíz óra gyaloglás a cél."