Elveszett győzelmek

Erich von Manstein (született: Lewinski; 1887-1973) a II. világháború - vagy talán az egész XX. század - legtehetségesebb stratégája volt. Képességeit barát és ellenség is elismerte, nem véletlenül: Manstein a (főként védekező) hadművészet nagymestere volt.

A sikeres nyugati hadjárat az ő támadási tervén ("Sarlóvágás") nyugodott. A Szovjetunió elleni hadjárat során a 11. hadsereggel elfoglalta a Krímet és Szevasztopolt. A Don-(később Dél)-Hadseregcsoport parancsnokaként sikerült neki a sztálingrádi tragédia után meggátolni a teljes német déli szárny elvágását, illetve magához tudta ragadni a kezdeményezést a szovjet vezetéstől. Miután teljesen áthidalhatatlan problémává nőtt a közte és Hitler közötti véleménykülönbség a keleti arcvonal vezetését illetően, Manstein - a Wehrmacht vezetését érintő kritikus megjegyzései miatt - 1944 márciusában felmentésre került parancsnoki megbízatása alól. Ahogy a brit katonai író, Sir Basil Liddell Hart megállapította: "Így ért véget a Szövetségesek legveszélyesebb ellenfelének katonai pályafutása".

Manstein szépítések nélküli, érthető és lebilincselő beszámolója a katonai eredényekről és problémákról híven tükrözi a drámai eseményeket - a közvetlen tapasztalás hitelességével. Ez a könyv kétségtelenül a második világháború hazai és nemzetközi katonai irodalmának legelismertebb művei közé tartozik.