Éjjeli lepkevadászat

"Valljuk meg, ha a 19. századvég bordélyvilágáról esik szó, inkább megszépített kép rajzolódik elénk. Talán a békeidők visszfénye vetül rá. Hunyady vagy Márai Sándor, esetleg Szép Ernő, Molnár Ferenc vagy Heltai Jenő sorai villannak az eszünkbe. De csak ritkán Kassák Lajos vagy Ady Endre szavai. Fizetségért kínált kéj, elkapkodva vagy éppen mestermód kielégített, áruba bocsátott test és vágy - mióta világ a világ - mindig volt és mindig lesz, tudjuk. De a modernizációs és az urbanizációs fejlődés eredményeképpen az 1860-as évektől a prostitúciós ipar már jóval nagyobb létszámú szereplőt foglalkoztatott, valamint sokkal szervezettebben (gyakorlatilag a város társadalmi rétegzettségét másolva) épült ki a városok szexuális hálózata, és az 1867-es rendszerváltással kezdődő intézményesülési folyamat a fizetett szerelem piacára is gyorsan behatolt. A kiegyezés kori szexpiac alapos ismeretében az édes-bús vélekedések általánosításától persze óvnék bárkit is, de kétségtelen, hogy a hirtelen világvárossá növekvő székesfőváros és a nagyobb vidéki települések női húspiacának működése és működtetése mégis szinte családias hangulatban folyt. Ez egyfelől azt jelentette, hogy a prostitúció egyes formái gyakorlatilag beépültek a polgári szokásrendbe, s a prostituáltakkal való találkozás tulajdonképpen a polgári élet kimondott vagy ki nem mondott, de megtűrt eseménye volt."