Domokosi nagy hegy alatt

Kristály Lajos gyűjteményének az ad különös jelentőséget, hogy nem tudatos és célratörő gyűjtés eredménye, hanem évek, évtizedek hosszú során csaknem észrevétlenül gyűlt össze, halmozódott fel az itt közreadott dalok-dallamok együttese.

A 19. század második felében jelentősen kibővült az írástudók köre, s ennek megfelelően a kéziratos énekeskönyvek összeíróinak köre is. Szép számmal jöttek létre az egykori, 16-18. századi irodalmi jelentőségű kéziratos énekeskönyvek népi megfelelői, s tulajdonképpen a fiatalság egy részénél csaknem napjainkig megőrződött a kéziratos daloskönyvek írásának hagyománya. Ennek a hagyománynak a jegyében kezdte Kristály Lajos is összeírogatni - a maga örömére - a szülőfalujában ismert dalokat. A frissen végzett kántortanító 1948-ban írta be az első dalt az erre a célra nyitott füzetébe, s az időközben zenetanári diplomát szerzett Kristály Lajos sem fordított hátat ifjúkori kedvtelésének: hat évtizeden át jegyezgette be az egyre szaporodó füzetekbe azokat a dallamokat és szövegeket, melyeket gyermekkori eszmélése óta ismert és tudott Csíkszendomokos  szájhagyományából.

A könyvben szereplő kézimunkákat Kristály Matild készítette.