Díszített kovácsmunkák a Délnyugat-Dunántúl köz- és magángyűjteményeiben

Aki ezt a könyvet kézbe veszi, meggyőződhet arról, mit is jelent a kutatás tárgyához kötődő szenvedély. Ismernünk kell ezt az érzést. Minden bizonnyal átéltük már azt a pillanatot, amikor egy porlepte padlászugban, vagy egy kisvárosi ócskapiac ponyváján szemünk elé kerül egy kedvünkre való régiség, melynek látásától hirtelen erősebben vert a szívünk, pedig szeretetünk tárgya az első pillantásra csak egy használatból kikopott, életlen baltának mutatkozott. Csakhogy a kérges tenyerek által simára csiszolt nyélhez tartozó rozsdás vas a köpű alatt csillagzókkal gondosan beütött díszítményt is takar, amelyet meg kell tekintenünk. S ha a pengén mutatkozó alakzat az ismereteinktől eltérő formát mutat, meg is kell azt  szereznünk nyomban.

A megismerés vágya, a tudás kiterjesztése a tulajdonlás más formáját is jelentheti. Ez pedig nem más, mint a tárgy méretarányos, hiteles rajzon való megörökítése. A régi mesterek tárgyi világára való rácsodálkozás kézbe adja a ceruzát, hogy a "lelet" élettörténetét lejegyezzük, a centit, hogy a legszükségesebb méreteket rögzíthessük.

Így adódik, hogy Koszorús Ödön alapos, képszerű leírásaihoz kitűnő minőségű rajzok tartoznak, melyek nagyban emelik e mű forrásértékét. E gondosan szerkesztett kötet az alapkutatás hiányosságaira is felhívja a figyelmet, melyet célszerű lenne mihamarabb pótolni, a megkezdett motívumvizsgálatot pedig minél nagyobb régióra kiterjeszteni. (Nagy Zoltán)