Diplomataemlékeim 1911-1945 I-II.

Barcza Györgynek, volt vatikáni (1927-1938) és londoni (1938-1941) követünknek személyét valóságos legenda övezi már a magyar történeti és memoárirodalomban. Művét nemkülönben. 1946-ban, svájci emigrációjában papírra vetett emlékiratából eddig mindössze két hosszabb fejezet jelent meg nyomtatásban. Az elsőt Borbándi Gyula adta közre a müncheni Új Látóhatár 1983. évi 2. és 3. számában "A svájci misszió" címmel, a szerző akkor még élő leánya, Morawskiné Barcza Erzsébet engedélyével, az eredeti kézirat alapján. A másik - időben a fentit megelőző - fejezetet, amelyben Barcza az 1941 és 1943 között itthon szerzett tapasztalatait összegzik, Urbán Károly és Vida István publikálta a Századok 1987. évi 2-3. számában. Közlésükhöz forrásul Barcza emlékiratának második részét használták, amelynek fénymásolt példányát a stanfordi (Kalifornia) Hoover Institution Eckhardt-iratanyagában találták.
A jelenlegi kiadás a szerző eredeti kéziratából készült, amelynek másolatát Barcza György Ausztráliában élő unokája és szerzői jogainak tulajdonosa, Mrs. Maya Cranitch tanárnő bocsátotta rendelkezésünkre.