Másfél századdal ezelőtt a Csíki Székely Krónika a székelység őstörténeti alapforrásának számított; történészek, művészek és közemberek egyaránt lelkes rajongással vették kézbe a "csodálatos módon megkerült" krónikát. Száz évvel ezelőtt a Csíki Székely Krónikát hamisítványnak könyvelték el. Az ítélet után a krónika újra homályba süllyedt: vastagon rárakódott az irattárak, a felejtés pora.
Most, közel száz évvel utolsó, 1905-ös megjelenése után, a Csíki Székely Krónika újra az olvasóközönség elé kerül. A krónika valóságalapjait felkutatni, elbírálni és visszatérni ezen elbírálásokra, történészi feladat - a krónika megismerése, ahogyan bármilyen történetszemléleté is, a közösség, az olvasó joga. Ma e krónika legrosszabb esetben is, kétszázötven éves - egy negyedévezrednek pedig már távlata és üzenete van, bárhogyan is vélekedjünk erről.
Kötetünkben a Csíki Székely Krónika hiteles és ízes, Aranka György-féle magyar fordítása mellett négy vonatkozó tanulmányt közlünk: ebből kettő mára már szorosan hozzátartozik a krónika történetéhez, a másik kettő pedig újabb kori történészi szemléletet rögzít.
Hiteles vagy hamis voltán túl pedig, nem utolsósorban: a Csíki Székely Krónika a székely kollektív emlékezet, a sajátos nemzeti öntudat egyre halványuló lenyomatát őrzi. Ha másként nem, hát ezért is ajánljuk olvasóink figyelmébe. (György Attila)
