Csángó népzene II.

A CSÁNGÓ NÉPZENE II. kötetében a kötött szótagszámú dallamok első csoportját (6-10 szótagú, négysoros, izometrikus dallamok) tesszük közzé. Mivel kiadványunk egyik fő célja az egyéni változatképzés bemutatása, az 1949-54-es években a Néprajzi Múzeum és a Népművészeti Intézet részére készült felvételeken kívül Domokos 1932-es és 1938-as gyűjtését (helyszíni fonográf- és budapesti hanglemezfelvételek, melyeket Bartók Béla jegyzett le), valamint a helyszíni variánsfeljegyzéseket is közöltük, így néhány dallamnál abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy ugyan, annak az énekesnek mai, 1-2 éves távolságban felvett variánsaihoz az 1932-es fonográffelvétel lejegyzését is csatolhattuk, hogy 20 esztendő eltéréseire hívjuk fel az olvasó figyelmét (16., 45., 51. stb. számok). A Néprajzi Múzeum hanglemezfelvételei teljes egészükben lejegyzésre kerültek, hogy folytatásai legyenek az 1-48. sz. lemezek litografált és a 79-97., továbbá a 117-125. sz. lemezek Lajtha László által nyomtatásban is kiadott átírásainak. A Népművészeti Intézet lemezeiről teljes egészükben vagy olyan dallamokat jegyeztünk le, melyek a Néprajzi Múzeum felvételein hiányoztak (pl. kötetünkben a 45. sz.), vagy bővebb szövegű, erősebben elütő variánsokat (14., 51. sz.); különben a dallamváltozatokból csak egy-két strófát, amennyi éppen a tipikus eltérések érzékeltetésére szükséges és elegendő. A felvételek idejére az egyes dallamok feliratai utalnak. A jegyzetek csak a legfontosabb közölt variánsokra hívják fel a figyelmet; a dallamok összefoglaló tárgyalását a III. kötetre tartottuk fenn. A dallamok rendezésében Bartók és Kodály székely népdalkiadását követtük (Sz. Nd.). Bartók lemezlejegyzéseinek példájára az erősebben cifrázott dallamok első strófája alá egyszerűbb alakjukat is csatoljuk. A helyszíni lejegyzések szövegei és a legfontosabb szövegvariánsok a dallamok után találhatók.