Az ősök nagy csarnoka IV.

Hamvas Béla Az ősök nagy csarnoka c. gyűjteményének negyedik, záró kötetében többek között olyan témák kaptak helyet, mint a Kolumbusz előtti közép-amerikai hagyomány, az emberi lét legmagasabb lehetőségeinek lángoló szépségétől megragadott és életüket művészetté formáló tolték nép világa, vagy a spanyol magánymisztika, a soledad csendes és letisztult valósága, vagy épp az alkímiának az ember személyes képességeit felszabadító „archaikus pedagógiája”. Fő hangsúlyai azonban a sziléziai misztikus Jacob Böhme (1575-1624) pszichológiájának és antropológiájának kérdései körül összpontosulnak, amelyek a ’40-es évek elejétől kezdve a hamvasi életműben is egyre meghatározóbb jelentőségűek lesznek. A kötetben Böhme Psychologia vera – A lélekről szóló negyven kérdés című művének teljes szövege olvasható Hamvas Béla fordításában, az alapvető böhmei gondolatokhoz és fogalmakhoz fűzött magyarázó tanulmányával együtt. Az ősök nagy csarnokát záró Eksztázis című tanulmány, amely 1960-ban keletkezett Tiszapalkonyán, a különböző tradicionális szellemi utak eksztatikus technikáinak bemutatásán és alapfogalmainak megvilágításán keresztül a Hagyomány teljes gondolatkörének egyik legkoncentráltabb és legtisztább összefoglalása és megfogalmazása.