"Kirtika és irodalomtörténet konstruált magának egy édes, szirupos, rózsaszín felhős, idillikus Benedek Eleket, és törhetetlenül megmaradt mellette. Irodalmi társaságok ünnepelték és modern zsenik lemosolyogták anélkül, hogy bár egyszer komolyan megnézték volna: kit ünnepelnek, kit mosolyognak le. A Magyar mese- és mondavilág millió gyermekolvasója jobban tudta, hogy kicsoda Benedek Elek. De amit a gyerekek tudtak, az nem jelent meg nyomtatásban (...) Igenis, ki kell őt venni abból a skatulyából, amelyben az olvasni és revideálni nem szerető kritika és irodalomtörténet elraktározta" - írja róla fia, Benedek Marcell.
Ennek egyik kísérlete ez a kötet, amelyben elsősorban az álnéven megjelent írásaiból válogat: Bús Székely, Elek apa, Góbé, Huszár Zoltán ... - e névaláírások mögött mindenütt a főváros tudományos életét és az egyetemi professzorokat górcső alá vevő, a folyamatosan elavuló tankönyveket szigorúan kritizáló, s a napi politikai eseményeket kedves iróniával nyomon követő, egy majdnem ismeretlen Benedek Elek húzódik meg. Ezek az írásai kötetben itt jelennek meg először. (A. Szála Erzsébet)
Az írásokat összegyűjtötte és jegyzetekkel kiegészítette: Perjámosi Sándor.
Sajtó alá rendezte: Gazda István.
