Az assisibeli szent

Előszó

Az OLVASÓ általában nem szereti a „gazdátlan" írásokat; a nevén túl is szeret valamit tudni az íróról. Georg Terramareről itt egyelőre csak annyit, hogy egyik legkülönb formaművésze és legcsiszoltabb stilisztája volt a két világháború közötti délnémet katolikus irodalomnak, származása szerint olasz; éppen ezért témáival szívesen nyúl vissza a latin Dél középkor ragyogásába. Aránylag keveset írt. Ezzel a könyvvel éppen leghíresebb művét tartja kezében az olvasó.
Nálunk még szokatlan formája miatt érdemes magáról erről a műről szólani. Tizenkilenc fejezetében Assisi Szent Ferenc alakját látja végighaladni az olvasó, szülői házából való elindulásától kezdve addig a menetig, amely holttestét fáklyák között kíséri vissza Assisibe. Azt lehetne gondolni róla tehát, hogy regény; de nem bizonyul annak, mert hisz csak egyetlen központi alakja van, maga az Assziszibeli Szegény, - a többi szereplők fejezetről-fejezetre mások. Azt lehetne gondolni róla tehát, hogy talán novellák füzére.