A 10. és 11. század a magyar történetben forradalmi időszak volt. Ebben az időben megsemmisültek a pásztorvilág szabad termelőviszonyai, amelyek a földművelés termelőerőinek útját állották, s létrejött az osztályrend, amelyben az előbbi termelőerők kifejlődhettek. A magyar társadalom belépett ezzel a feudalizmus korszakába. A 12. században az új termelőerőknek megfelelő feudális termelőviszonyok s az ezeken épülő társadalmi intézmények teljesen kialakultak, és pedig oly formákban, amelyek a 12. század társadalmának sajátjai. E formák a 13. században már bomlásnak indultak.
A 10-13. század magyar történetét az Árpádkor történeteként szokás összefoglalni. Az Árpádkor története, a társadalom fejlődését nézve, a feudális társadalom első, 12. századi formáinak kialakulását és ezek bomlásnak indulását öleli fel. Középpontjában tehát a 12. századi magyar társadalom áll. Ez indokolja azt, hogy a jelen munka, amely a 12. századi magyar társadalom viszonyaival foglalkozik, az Árpádkori Társadalom címet viseli.
