Ardzsuna dilemmája
Fekete/fehér fényképekkel és ábrákkal.
A kötet az OTKA PU 50127 számú publikációs pályázat és a PTE Néprajz -Kulturális Antropológia Tudományok Doktori Program támogatásával jelent meg.
A Krisna-hívők nemcsak az indiai vallást követik, hanem az indiai életmód egy szakrálisnak tekintett változatát is igyekeznek átvenni, a gyakorlatban megvalósítani. Ez a kísérlet és megvalósulása a néprajzi-kulturális antropológiai kutatás fókuszába vonja a közösséget. A kulturális sokféleséget idegenben és itthon egyaránt vizsgáló antropológia számára a krisnás mozgalom egyszerre jelenti az egzotikumot, az idegen kultúra kutatását, és a saját kultúra vizsgálatát is. Ugyanakkor tudományunk olyan témái, mint a kultúrák találkozása és egymásra hatása, adaptáció és enkulturációs kérdései, itt sajátos vetületbe kerülnek, hiszen az idegen kultúrát ebben az esetben külső kényszer nélkül, önálló döntés eredményeképpen adaptálja egy csoport, az átvétel gyakorlatilag az átvett világkép és értékrendszer "bennszülöttjeivel" való találkozás nélkül történik meg, és a nyugati Hare Krisna mozgalom az indiai Krisna-hit revitalizációjának tekinti magát. Ez az átvétel az egyének részéről kultúraváltást kíván meg: az indiai kultúra idegensége pedig az átvett életvezetésnek a befogadó szociokulturális környezethez való alkalmazkodását teszi szükségessé. Könyvem megírásakor e néhány speciális, ugyanakkor az egész krisnás életvilágot meghatározó probléma (kultúraváltás, adaptáció, és az ezeket biztosító legitimációs keret) megértésére és megértetésére törekedtem.
