Angelus Novus

Az Új Angyal visszatérő motívuma Benjamin írásainak. Egyik legszebb megjelenésével a IX. történetfilozófiai tézisében találkozunk: "Van Klee-nek egy Angelus Novus című képe. Angyalt ábrázol, aki mintha rámeredne valamire, és el akarna hátrálni tőle. Szeme tágra nyílik, szája nyitva, szárnyai kifeszülnek. Ilyen lehet a történelem angyala. Arcát a múlt felé fordítja. Ahol mi események láncolatát látjuk, ott ő egyetlen katasztrófát lát, mely szüntelen romot romra halmoz, s mindet a lába elé sodorja. Időzne még, hogy feltámassza a holtakat, és összeillessze, ami széttörött. De vihar kél a Paradicsom felől, belekap az angyal szárnyaiba, és oly erővel, hogy nem tudja többé összezárni őket. E vihar feltartóztathatatlanul űzi a jövő felé, amelynek hátat fordít, miközben az égig nő előtte a romhalmaz. Ezt a vihart nevezzük haladásnak." - A kis szöveg mintát ad Benjamin stílusáról és gondolkodói magatartásáról. A költőien csillogó fogalmazás gondolati rejtelmességgel párosul benne. Az illúziótlanság nem lemondást szül, hanem erőt ad, mert Benjamin felfogásában "a múltnak követelése van velünk szemben", "az utolsó szolgaságba vetett osztály a legyőzöttek nemzedékeinek nevében viszi véghez a felszabadítás művét".