Ady Endre

A jövő nemzedékeknek kápráztató érdekességű, dús dokumentumú könyve lesz - meg kell hogy szerkesztődjék valamikor, mint a Petőfi napjai - az élő Adyról szóló minden írások gyüjteménye, mely egész képet ád majd róla: hogy fogadta, hogy értékelte, hogy kisérte végig egész pályáján a magyar író- és olvasóközönség az emberiség mindigtartó forradalmának s a mindig szomoru és inogó és mégis Sors-soha-elnemhagyta magyar sorsnak legképmásosabb, legprófétább szavú lantosát. Hogy fognak nézni, ámulni és bámulni az utódok szemei, melyeknek ép látásához a költő nem egyszer esengve menekült, hogy ez a napfényességű és naphevű poéta olyan megláthatatlan, megérezhetetlen valaki volt a vele egyidőben élők legtöbbje, szinte így kellene mondanom: mindannyiunk előtt.