A zen meg a motorkerékpár-ápolás művészete

Sikerkönyv ez a mű Amerika- és világszerte. Egyetemisták, értelmiségiek "bibliája", vezérlő kalauza a legkülönfélébb irodalomkedvelők emlékezetes olvasmánya. Hírét és népszerűségét nem véletlenül hasonlítják Salinger Zabhegyezőjéhez, Kerouac Útonjához. Se nem igazán regény, se nem igazán esszé. Hosszú és lenyűgöző elmélkedés az emberi civilizáció mai sorskérdéseiről - egy pikareszkkaland meséjébe ágyazva. A főszereplők motorkerékpáron vágnak neki Amerikának, hogy a prérin és hegyeken át eljussanak a nyugati partra. Útközben sok mindent megtudunk technikáról és természetről, egyéniségről és tömeglélektanról, "klasszikus" és "romantikus" gondolkodásról, a bonyolult világ és bonyolult lélek egyoldalú szemléléséről és elemzésének veszélyeiről, valamint a könyv központi témájáról - a minőségről. Értékvizsgálati esszéregény tehát Pirsig műve, alárcsak Thoreau-nak az amerikai civilizáció múlt századi fordulópontján született Waldenje. Azzal a kor diktálta különbséggel, hogy Thpreau romantikus kivonulása a társadalomból ma már utópia: ma már egészen más feltételek közt kell az emberi személyiség épségét megőrizni; a technikai civilizáció megdönthetetlen tényrendszer, adott keret, amely csak az őrület árán tagadható meg.

Az utószót írta: Bán Zsófia.