A világ új képe a művészetben és a tudományban

A 20-as (1920) évek kulturális életének ifjú tehetségei közé tartozott a fényképészként és festőként egyaránt kiváló Kepes György. Mint annyian, ő sem tudott érvényesülni a kor Magyarországának viszonyai közt, és Moholy-Nagy Lászlóhoz, Breuer Marcelhez és sok más művészhez hasonlóan külföldre vette útját. 1937-től a chicagói New Bauhaus munkatársai közi tartozott, majd a Massachusetts Institute of Technology munkatársa lett. Munkássága rendkívül széles körű: festő, építész, fotóművész és művészetelméleti szakember egyaránt. Művének eredeti címe "Az új táj", de a "táj" szó nem fedi pontosan az angol "landscape" jelentését ebben az esetben. A csillagászati távcsövek és mikroszkópok által észlelt világ, a különböző korok és világrészek művészei által használt eltérő látásmódok "új tájakat", új világképet tárnak a XX. századi ember szeme elé. Szemléletünk sokkal tágabb horizontú, mint a reneszánsz idején kialakult "modern világkép" volt - látóhatárunk annyira kitágult, hogy néha már-már bizonytalanná válik tájékozódásunk az információk áradatában.

Kepes György csaknem félezer képpel illusztrált könyve a mai ember kalauza kíván lenni a vizuális információk rengetegében. Nemzetközi sikere arra vall, hogy a XX. század embere igényli az okos vezetőt.