A nevetés egészség

A népmese, majd a műmese fontos szerepe volt, hogy tanítson
és szórakoztasson. Valójában az anekdota is mese. Abban válik el attól, hogy kigúnyolja az egyes emberi fogyatékosságokat; az okosságot, a ravaszságot
rangra emeli és csattanóval végződik.
Úgy tűnik, a magyar anekdotakincs kimeríthetetlen. Bizonyíték erre, hogy a XVIII. századtól napjainkig számtalan anekdotát, adomát jegyeztek le és adtak közre különböző szerzők.
Ugyanakkor napjainkban is bőven gyűjthetők. Bizonyítva ezzel, hogy jelenleg is napról napra születnek újak. Bár H. Bele Balassa szerint - (Katolikus anekdoták Bp. 1990. IX.) - új anekdota nem
létezik, minden anekdotának kerül idővel egy korábbi változata. Felsorolni is nehéz lenne hányan foglalkoztak anekdoták gyűjtésével. Ma már könyvtárnyi az irodalma is. Egyes kutatók szerint ezres számmal jelölhető az anekdotakötetek száma.
E jeles szerzők mellett irodalmunk olyan nagyjai is anyagot merítettek e forrásból, mint Jókai és Mikszáth. Az alábbiakban közreadott anekdoták fenti kijelentésemet - mely szerint ma is gyűjthetők - igazolják. Sőt úgy látom, hogy gyűjtésük befejezhetetlen. A kötet e második, bővített kiadása, melyet most kezében tart a Kedves Olvasó erre a legjobb bizonyíték. Nem teljesen egy év alatt közel másfélszáz újabb anekdotát sikerült gyűjtenem. Ezek
persze nem mind kerülhettek bele a kötetbe, de a kézirat lezárása óta újabbakkal is találkoztam.

Az általam gyűjtött anyag kis földrajzi területre korlátozódik, Pákára és szűk környékére. Hogy távolabbi helységek neve is szerepel benne, annak oka, hogy adatközlőm arról a vidékről származott, onnan hozta magával. A közölt anekdotákat zömében 1992 és 1996 közt gyűjtöttem. Először az egy évtizeddel ezelőtt megismert néhány Varga Gábor anekdota alapján az ő személyéhez kapcsolódókat kívántam öszszegyűjteni. (Varga Gábor valóságos személy volt. Dömeföldén élt.
1904-ben született földműves családban. Gyors észjárású, a kötöttségeket nehezen viselő ember volt, aki végül is engedve kalandvágyának, itt hagyta faluját. Viszonylag későn, 36 évesen nősült meg
1940-ben Kőszegen, majd fiatalon, 52 évesen 1956-ban halt meg Pécsett.) Nem mindennapi ember lehetett, mert tetteit szájról szájra adva még 40-50 év távlatából is emlegették. A róla szóló történetek egyrésze minden bizonnyal nem hozzá kapcsolódó, vele megtörtént, vagy általa végrehajtott cselekmény, de az idők során az emlékezet neki
tulajdonította. Persze a róla szóló történeteket elsősorban idősebb emberek ismerték. A gyűjtőmunka során sokan akadtak, akik nem hallottak róla, de jó göcseji szokás szerint nem akarták a vendéget üres kézzel elengedni, ezért meséltek más, általuk érdekesnek tartott történetet. Az itt leírt történetek nagyobb része azonban kötetlen beszélgetések alkalmával jutott tudomásomra.
Így gyarapodott az anyag, majd túlnőtt azon a kereten, amit eredetileg terveztem és önálló kötetté lett.