A méhanya nevelése

Az egy méhcsaládra jutó átlagos mézhozam az ötvenes évek első felétől számítva napjainkig mintegy a háromszorosára nőtt hazánkban. Ez az örvendetes fejlődés főként az új termelési módszerek térhódításának, a nagyobb és korszerűbb kaptárak elterjedésének, a méhészek elmélyültebb szaktudásának, a méhbetegségek elleni védekezésben elért eredményeknek köszönhető, valamint annak, hogy a méhek etetése csaknem általánossá vált.
A mézhozam azonban a méh genetikai tulajdonságaiban rejlő lehetőségek célszerűbb kihasználásával tovább növelhető. Faluba Zoltán a legmegfelelőbb anyák kiválogatásában, elszaporításában és nevelésében kíván most a gyakorló méhészeknek támogatást nyújtani. Munkájában részletesen foglalkozik a méhanyanevelés biológiai alapjaival, az anya minőségét befolyásoló tényezőkkel, az anyaneveléshez szükséges méhcsaládok előkészítésével, az anyák pároztatásával, az anyásítás és az az anyacsere feltételeivel, illetve módszereivel. Művének záró fejezetében kitér a pempőtermelés legfontosabb ismeretanyagára is.