A politikai ideológiákat, pártokat és pártviszonyokat leíró, értelmező és kategorizáló fogalmaink közül a két legáltalánosabb és leggyakrabban használt: a jobboldal és a baloldal. E két fogalom felruházása politikai tartalommal a nagy francia forradalom időszakáig nyúlik visza. Jobboldaliaknak akkor azokat nevezték, akik a király jogait, illetve általában a régi rendet védték, és a nemzetgyűlés elnökétől jobbra foglaltak helyet. A jobboldaliság fogalma azóta többször átértelmeződött, és az idők folyamán igen sokrétűvé vált. A kötet e gazdag hagyomány egyetlen szeletét veszi górcső alá: az 1900 és 1948 közötti magyar jobboldaliságot. Ám még ennek a viszonylag rövid időszaknak a magyar jobboldalisága sem volt egységes. A 19. századi liberális örökséghez kötődő konzervativizmus éppúgy beletartozott, mint az annak eszméivel és intézményeivel részben vagy egészben szembeforduló szélsőjobboldaliság. Emellett léteztek olyan szellemi és politikai áramlatok, amelyek többféle jobboldaliságot magukba fogadtak, sőt nemcsak a jobb-, hanem a baloldalhoz is kötődtek. Ilyen volt a népi mozgalom, korlátozottabb mértékben a legitimizmus, és időnként a Turul nevű ifjúsági szervezet is. A tizenhét tanulmányt, amely ennek az önmagában is összetett magyar jelenségnek az eszme-, művelődés- és intézménytörténeti, valamint kül-és belpolitikai aspektusait mutatja be, a kötet szerkesztőjének, Romsics Ignácnak az áttekintése vezeti be az európai és magyar jobboldaliság 19-20. századi alaptípusairól.
