A magyar Hyperion

Hamvas Béla 1935 augusztusában visszatért abba a csendes, tengerparti dalmát halászfaluba, ahol egy évvel korábban barátjával, a klasszika-filológus Kerényi Károllyal – a magyar szellemi és közösségi megújulás lehetőségeit keresve – közel egy hónapot töltöttek együtt. Itt, a Korčula szigetén fekvő Lumbardában, immár közös törekvéseik nyilvánvaló kudarcának tudatában kezdett neki A magyar Hyperion levélformában írott munkájának, amelyet később Szentendrén, 1936 folyamán fejezett be.

E megalkuvás nélküli, magánnyal és melankóliával átszőtt művét – amelynek egyetlen, épségben megmaradt, mindeddig kiadatlan példánya szolgált a jelen kötet alapjául – saját közlése szerint Hamvas elsőként debreceni költő barátjának, Gulyás Pálnak küldte el 1940. március 29-én, a gépirat első lapjára írott ajánlással: „Gulyás Pálnak, az első embernek, akinek ezt a sok sötétséget és világosságot így együtt el merem küldeni.”