A labirintusok könyve
Fekete/fehér ábrákkal és fényképekkel.
A labirintus nem csupán térbeli, hanem időbeli kifejezésmód is. A bonyolult kanyarok közötti elidőzésünk mindig két összetevőből álló funkció: az egyik a rajz kiterjedése és bonyolultsága (az objektív helyzet állapota), a másik pedig saját érzelmi vagy meglátási képességünk foka (a szubjektív helyzet tényezője). A belső és külső tényezők egymásrahatásából kapjuk meg a valóságos időt, mely ahhoz szükséges, hogy a titkos termet elérhessük - amennyiben a labirintikus helyzetet "centripetálisnak" tekintjük, - vagy ahhoz, hogy kiszabaduljunk, ha "centrifugálisnak" tekintjük.
Feltételezve, hogy a labirintus mindenki számára egyenlőnek bizonyul - ami nem áll fenn - értelmi képességünk (vagy más, érzelmi körben a "beavatás") fogja döntő tényezőként meghatározni a megfejtés ütemét: megoldás, vagy megszabadulás....
