„A politikai megfontolások kiemelkedő szerepet játszottak a nem-keresztényeket védelmező politika alakításában. A királyok, annak érdekében, hogy kiépítsék katonai és pénzügyi hatalmukat, megkönnyítették az olyan csoportok letelepedését és fennmaradását, amelyekről úgy vélték, hogy függő helyzetűek, és ezért lojálisak lesznek. Az erős királyi hatalom kiépítését célzó törekvésükben a magyar uralkodók támaszkodtak a nem-keresztény csoportokra és ezért kiváltságokat adtak nekik. Ezért a törekvés a központi hatalom létrehozására a Magyar Királyságban nem vezetett diszkriminációhoz és üldözéshez... A középkori Magyarország befogadó ország maradt, a kultúrák és vallások találkozási pontja. Ahogy IV. Béla jellemezte, Magyarország kapu, amely kitárulhat, vagy bezáródhat."
