Susan Sontag sosem volt az az esszésista, akit be lehetett volna zárni valamely tudományba vagy akár művészeti ágba. Akkor sem, amikor még elsősorban irodalomesztétaként az új amerikai avantgrade eszmei-elméleti-esztétikai megalapozásával foglalkozott - azóta pedig eltelt másfél évtized, amely alatt Sontág novellistából, regényiróból, filmrendezőből, tanulmányiróból mindinkább általános elemzővé nemesedett, a mai amerikai szellemi élet egyik legigiényesebb, legkényesebb, legélesebb szemű megfigyelőjévé.
A fényképezésről kulturális jelenségként kezeli a fényképészetet: Sontagot nem annyira a fotó "művészet" érdekli, mint inkább a minden rendű és rangú fotózás által felvetett esztétikai, filozófiai problémák - hogyan hat a fénykép, milyen a néző viszonya a fényképezéshez és a fénykép mögötti valósághoz, milyen viszonyban van fénykép és valóság -, melyek legföljebb látszólag azonosak a képzőművészet által felvetett hasonló problémákkal.
