A csillagszerkezet és csillagfejlődés fizikai alapjai

"A fizika fejlődésének minden egyes fázisában új fizikai elvekkel gazdagodott a csillagok elmélete. A tömegvonzás tana, a gázok állapotegyenletének termodinamikai elmélete, a hőmérsékleti sugárzás elmélete, az energia sugárzási és konvekciós átvitelének ismerete alkotja a fogalmak azon első körét, amelyet az évszázad kezdetéig a csillagelmélet kiépítéséhez felhasználtak. Ez az ismeretanyag a továbbiakban kiegészült az atomok és az ionok  kvantumelméletével, optikai sajátságaik pontosabb feltárásával, valamint az elfajult elektrongáz elméletével. A fő eredmény a XX. században a csillagok  energiatermelésének megértése volt... Ezek után következett az általános relativitáselmélet megalkotása és csillagászati következményeinek levonása.

A jelenkori csillagászatban külön hangsúlyt kapnak a csillagok viharos, robbanással végződő katasztrófafolyamatai, az ezek nyomán keletkező neuroncsillagok és összeomlott égitestek, a fekete lyukak. A légkör fölé juttatott röntgentávcsövek olyan csillagokat észleltek, amelyek a röntgentartományban több százezerszer nagyobb energiát sugároznak, mint a mi Napunk az egész színképtartományban. Korábban már felfedeztek rádiópulzárokat, vagyis hatalmas sebességgel forgó neutroncsillagokat is.

A szerzők azt a célt tűzték maguk elé, hogy megvilágítsák a csillagokban végbemenő folyamatok sajátságait és legfontosabb minőségi jegyeit, valamint az e folyamatokat meghatározó fizikai elméletek lényegét... Éppen a minőségi kép hangsúlyozása különbözteti meg könyvünket..." (Részletek az Előszóból)