A csillagok szíve

Válogatta és a mesemagyarázót írta: Bodrogi Tibor és Karig Sára.

Amikor a nap lebukik a Klilmandzsáró havas, égbe nyúló csúcsa mögött, pásztortüzek villannak fel Afrika elszórt kis falvaiban, a pusztákon, szavannákon. A tűzbe bámuló sivatagi pásztorok meséiben még az ősi Afrika tűnik elő, sokszor a maga vad nyerseségében. Karavánok és vándorkereskedők az éjszakai szállásért mesével fizetnek, s a szavannák dús bozótjaiban küzdelemre induló harcosokat nemcsak a fegyverhordozók, hanem a diallik - énekmondók - lantosok is kísérik. A busongó nép hivatásos mesemondói a moaridik, gyakran nagy tekintélyű, nevezetes személyiségek. Madagaszkár rejtelmes földjén költő-táncosok mondják el meséiket, akik faluról falura vándorolnak, és szívesen látott vendégei minden ünneplő háznak.

Miről szólnak ezek a mesék? A természet  megmagyarázhatatlannak tetsző jelenségeiről, a hősök nagy erejéről, az együgyű ember nevetségességéről, az állatokról, az ostoba elefántról, vizilóról, a gonosz sakálról, és a  kicsi, de mindenkinél furfangosabb, ügyesebb - tehát erősebb - nyúlról és antilopról. A mesék részben ismeretlenek, új világot tárnak az olvasó elé, részben pedig olyanok, amilyeneket a világ más táján is mesélnek.