A Fehér Pók

Heinrich Harrer 1912-ben született Ausztriában, Karintiában. A harmincas években sífutóként és hegymászóként vált ismertté. 1938-ban három társával elsőként mászta meg sikerrel az Eiger Északi falát. Egy évvel később, huszonhat éves korában indult el Indiába, a Nanga Parbatra. A II. világháború azonban közbeszólt, Harrer fogságba esett. Megszökött a börtönből és másfél év alatt sikerült eljutnia Lhászába, a dalai láma lakhelyére, ahol öt évet töltött el. A láma tanára lett, szoros barátságot kötöttek. A Lhászában töltött évekre való visszaemlékezése (Hét év Tibetben, amelyet Jean-Jacques Annaud hasonló címmel filmesített meg) világsikert aratott. E művét Tibetről és későbbi úti, valamint felfedező kalandjairól szóló, ugyancsak rendkívüli sikert aratott könyvei követték. Életem címmel 2002-ben jelent meg önéletírása.

Az Eigerről a mai napig mint a "Falak faláról", a legkockázatosabb alpesi régióról", a "narkósok hegyéről" szokás beszélni. Heinrich Harrer ebben a könyvében krónikásul szegődik az övékét megelőző és a későbbi egyéni és csoportos, sikeres és sikertelen próbálkozásoknak. Igen ritkán érezni csak, hogy információ híján vagy elfogultságból nem tér ki elég részletesen valamelyik expedíció sorsára. Az 1958-as első megjelenés utáni kiegészítésben már csak a számára figyelemre méltókat emeli ki. A könyv végén az összes kísérlet tételes felsorolásán kívül az olvasó megtalálhatja az Eiger Északi falára felvezető út "szamárvezetőjét": az út technikailag pontos leírását.