A magyar művészi kerámia születése

Kerámiánk keleti hagyományok Itáliában továbbélő díszítőanyagát kapta örökül. Ebben még sok volt Kelet iszlám-hatású, a teremtő fantáziát gúzsbakötő formaiság, de fel-felcsillan ősi, rokon népeinkkel közös művészi megnyilatkozásaink hagyatéka is, amelynek tárgya visszavezet Egyiptom és Mezopotámia földjére, de szimbólikus értelmük és megfogalmazásuk már egy más szellemiség terméke. A magyar szerkesztés, a sajátosan magyar formaakarás, a mozgás, az életvidám és ötletszerű díszítés, bár elég szigorú határok között, végül mégis győzedelmeskedett. Az ősi hagyományok, mesék még töretlenül élnek ábrázolásain, és megszülető új művészetünk hidat vert a Kelet és Nyugat művészete között, összekapcsolva azt, s megvetette alapját annak a művészetnek, (ha megváltozott alakban is, de átmentve mintáit) amelynek remekeit alkotta meg a XIX. század magyar népi kerámiája.